parapp & emil

akitől majd meg merem kérdezni, hogy héé, hoztál nekem csokit?

és majd ha kiabálok a lakás másik végéből, hogy nézd milyen aranyos, nézd milyen szuper, mindig odajössz és megnézed, hogy milyen aranyos és milyen szuper

Hal: Well, let’s say that since you were little, you always dreamed of getting a lion. And you wait, and you wait, and you wait, and you wait but the lion doesn’t come. And along comes a giraffe. You can be alone, or you can be with the giraffe. 
Oliver: I’d wait for the lion. 
Hal: That’s why I worry about you. 

jól esett volna, ha ott vagy a diplomaosztómon

úgy fest idén még nem ülünk együtt a karácsonyfa alatt és nem nézzük együtt a fényeket

csak szólj hozzám, csak beszélgess velem, csak foglalkozz velem

és ha felhívlak sírva te majd mondod azt hogy jaj virágom és hogy ne pityeregj
és kérdezgetsz
és beszélgetsz

azt szeretném, hogy üljünk együtt a karácsonyfa alatt és nézzük, hogy milyen szépen csillog

héé evi, pucoljak neked narit?

így végződik a fikciós szülinapom:

emil este megvár, kezében egy szelet sütivel, rajta egy gyertyával, ami ég, majd hazavisz vázon vagy az arany minilován

“emil nem létezik”

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?